Csak gondoltam megemlítem, hogy miért.
Szerintem olyan furcsa világban élünk, ahol az olyan szervezetekre, mint a Greenpeace, WWF, Humusz, stb. szükség van. Vagyis az a furcsa, hogy ezekre szükség van. Szerintem nem így kéne lennie.
Meg sok minden másnak sem.
Az emberek alapvetően el vannak szállva maguktól. Biztosan én is. Én szerettem, amikor télen hideg volt, nyáron meleg van, ősszel a levelek színesek, és tavasszal lehet keresni az első virágokat. Ezeket. Erről már írtam asszem, úgyhogy erről nem fogok, meg nem ez a lényeg.
Arról nem írtam viszont, hogy amikor az embernek túl jó dolga van, túl elkényelmesedett, akkor hajlamos problémákat kreálni magának. Olyan problémákat, amik tulajdonképp nem is kellene, hogy problémák legyenek. Luxusproblémák.
Az utóbbi néhány évben sokminden megváltozott. Nem is igazán néhány, de 1 biztos. Erről majd talán máskor.
Akkor most miről is?
Ó, a Greenpeace:
Egyszer mondta valaki a National Geographicon, hogy a Földet nem kell megmenteni, a Föld teljesen jól el van magában, ha megbillen az egyensúlya, visszabillenti. Lehet, hogy az élővilágra végzetes katasztrófák által, de visszabillenti. Lehet, hogy nem így fogalmazott. Lehet, hogy azt mondta, hogy nem a Földet veszélyeztetjük, hanem saját magunkat. Ez volt a lényeg. A Föld jól elvan, a Föld ráér, meg nem is érdekli különösebben. Valószínűleg. Kőzetek a Marson is vannak.
“Mentsd meg a klímát!” – a klímát nem kell, minket kell.
Ez tökegyértelmű.
Fogjuk rá, hogy komposztálok, szelektálok, kikapcsolom, B vagyok.
Anyámék kevésbé lelkesek, néha mondják, hogy nem én fogom megmenteni a világot.
Egyedül senki nem fogja. Aki beleszarik az egészbe, az meg főleg nem.
Sokszor érzem, hogy valamit fölöslegesen csinálok. Eddig nem csináltam. Most már igen: ha fölösleges is, legalább csinálok valamit.
Érthetetlen. Egyszer majd rájövök, hogy mit is akartam ezzel mondani.
